Gyerekkorunkban volt hó bőven, néha derékig ért a lapátolt ösvény két oldalán. Szánkóztunk is annyit lefele a Bánom utcán, meg hazafele az iskolából a táskánkon ülve! A mieink már örülnek a néhány centi hónak, s lassan az is ritkaságszámba megy. Pedig úgy jó a tél, ha nem lucskos-sáros, hanem szép fehér. Még ha fogcsikorgató hideg is van. Felöltözünk.
Ha már nincs lehetőség -remélem, csak egyelőre- hóembert építeni, készítünk papírból. Meg abból, ami a kezünk ügyébe akad. A gurigák mellett kupakot is gyűjtök folyamatosan, most például hóember kalapjaként tettek jó szolgálatot. Egy nagyobb kupak pedig talpaként funkcionál, hogy azért ne bukjon fel.
A papírgurigát 3 különböző méretű részre vágtam, mindegyiket beletekertem felvágott fehér (fénymásoló) papírba. Összeragasztottam őket, megrajzoltam szemét-orrát-száját, a gombokat, s még zsenília sálat is kapott. Végül 1-1 kék kupak lett kalapja, alja. A kupakokat is folyékony ragasztóval tessékeltem oda. Idő kellett neki, de végül is ottmaradt. Nem volt kedvem két pötty ragasztóért beüzemelni a ragasztópisztolyt! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése